A nõ: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó...
Te vagy a szín középen,
Az életemben, s bennem,
Nélküled szürke lenne minden,
Boldog Nőnapot Szerelmem.
Nőnap alkalmával neked virágot hozok,
míg versem elmondom, kérlek ne mosolyogj!
Oly természetes hogy vagy nekünk,
nélküled üres lenne az életünk.
Mosolyod szeretném látni mindig,
A derűt az arcodon.
Ha búbánat felhők takarják előlem a fényt,
Legyél te éltető Napom!
Tiltakoztam, miért vagy más,
Távol éreztelek tőlem,
Rájöttem, az vagy,
Mi hiányzik belőlem.
Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
A férfi gondja, s öröme a nő,
Mindkettő egyre csak nő.
Míg rá nem jön,
A kettő egyre megy,
Férfi és nő, ugyanis egy